2009-ben egy nagy informatikai cégnél dolgoztam szolgáltatás menedzserként. Emlékszem, hogy egyik reggel beültünk egy képzésre. Aktív hálózati eszközökről szólt. Routerek, switchek, és a többi.
Na most én az egyetemi éveim alatt arra specializálódtam, hogy hogyan kell NYÁKlapokat úgy gyártani, hogy minél kevesebb legyen a hiba. A világon semmi közöm nem volt a hálózati eszközök témájához.
Most pedig ott állt előttem egy előadó, aki, arról magyarázott végtelen lelkesen, hogy hogyan kell a routereket összekapcsolni, meg kaszkádosítani. Teljesen értetlenül ültem ott.
Minden bátorságomat összeszedtem és…
Feltettem a kezemet
Az előadó meglepve rám nézett, hiszen még a közelében sem voltunk a “kérdések” szekciónak. Egy pillanatnyi hezitálás után vállat vont és jelezte, hogy beszélhetek. Én felemelkedtem, majd így szóltam:
“Én eredeti szakmám szerint ugyan villamosmérnök vagyok, de sajnos a hálózati eszközökről egy mukkot sem tanítottak nekünk egyetemen. Éppen ezért, ha azt szeretnénk, hogy bármi haszna legyen ennek a képzésnek, akkor arra kérném, hogy mielőtt belemegyünk abba, hogy milyen trükköket tudnak ezek a kütyük, kezdjük azzal, hogy mi az a hálózati eszköz, miért van szükség rájuk és egyáltalán mire jók.”
Tényleg ezt mondtad?
Nem. Sajnos nem ez történt. 🙂
A sztori onnantól nem igaz, hogy összeszedtem minden bátorságomat.
Nem szedtem össze. Nem döbbentettem meg az előadót és nem mondtam el a véleményemet. Nem is tudtam, hogy akár ilyesmit is lehet csinálni.
Egyetlen megoldást ismertem csak: csöndben maradtam és közben azon gondolkodtam, hogy nekem biztosan ismernem kéne ezeket az eszközöket. Tudnom kéne, hogy mire jók és meg kéne lennie az alapoknak. Nem kéne kiderülnie, hogy gőzöm sincs az egészről. Nem kéne felborítanom a rendet. Nem kéne leégetnem magam.
Sok-sok “kéne”.
Objektíven nézve természetesen ez nem volt igaz, hiszen a végzettségem megfelelő volt ahhoz, hogy ott legyek. Agyam is volt hozzá.
Egyetlen dolog hiányzott ahhoz, hogy megszólaljak és ezáltal hasznossá váljon a képzés: a tökösség… a részemről.
Add El(ő) Magad
Az ember meghallgathat ezer előadást és olvashat millió lexikont, mégis sokszor ez kevés ahhoz, hogy igazán tudjunk haladni az életben.
Olyan sok ember van, akinek van egy jó ötlete, jó az agya, jók a meglátásai, csak éppen ez sosem derül ki, mert nem tudja, hogy hogyan tudná ezt jól tálalni. Fél, hogy megítélik, vagy hogy túl aggresszíven tálalja a gondolatait.
Lehet ez a munkahelyen egy előadáson, vagy egy megbeszélésen, ahol egy fontos részletet kellene elmondanunk azért, hogy a cég jól jöjjön ki a helyzetből.
Lehet ez egy megbeszélésen a főnökkel, amikor a fizetésünkről tárgyalunk vele, vagy akár egy ügyféllel, aki túl sokat kér kevés pénzért, vagy akár a postással, aki nem igyekszik eléggé megkeresni a nekünk feladott csomagot.
Mára megtanultam, hogy mekkora különbséget jelent az, ha magabiztosan ki tudunk állni az elképzeléseink, vágyaink, akaratunk mellett.
Mára megváltozott az ügyfélköröm és az árazásom, de ami a legfontosabb, az az, hogy nem hagyom, hogy egyedi kérések, ügyféligények eltérítsenek a magamnak kijelölt utanról. És haladok. 🙂
Az Add El(ő) Magad képzésen a nyilvános beszédre építve állítottam össze egy olyan programot, amely garantált változást fog jelenteni ebben mindenkinek, aki vállalja a kihívást.
Ha picit is érdekel a téma, írj rám, vagy keress telefonon, Messengeren, emailben… beszéljünk arról, hogy Téged hogyan szolgálhatna a program.
Esetleg töltsd ki ezt a rövid kérdőívet és szívesen felveszem veled a kapcsolatot.
Ha nem most van itt az ideje, akkor csak azt tedd meg, hogy elkezded számolni, hogy hetente hány olyan alkalom adódik, ahol azért nem mondtad el a véleményed, mert nem tudtad, hogy hogyan tudod jól tálalni. (Nem aggresszívan, de határozottan)