Hogyan csinálj elefántból bolhát?

Pár napja egy esküvőmön, amikor éppen sikerült mindenkit a parkettre terelni és szépen elkezdett felépülni a buli, odalépett hozzám az étteremvezető egy váralan kéréssel.

Eddigre szegény vendégeket már alaposan kimerítettük. Már áztak az esőben a fotózás kedvéért, átutaztak a fél városon a legnagyobb dugóban és kiéheztettük őket, mire a vacsora érkezett. Viszont ebben a pillanatban, ahogy láttam, hogy egyre felszabadultabban táncolnak az élő zenére, azt éreztem, hogy egy picit talán most sikerül kompenzálnunk őket a “traumákért”.

Ahogy ezen lamentáltam és bennem a részvét helyét kezdte átvenni a lelkesedés, odalépett hozzám Alfonz, az étteremvezető. (Na jó, nem is Alfonz volt, de mindegy)

Szóval, miközben élvezem, hogy egyre jobb hangulatba kerülnek a vendégek, Alfonz azt mondja “Figyelj csak, le kellene állítani a bulit és a kertbe terelni a vendégeket.”

Meghökkenten kaptam fel a fejemet.

Nem akartam elhinni, így visszakérdeztem: “Tessék?”

“Van egy meglepetésünk a vendégek számára a kertben, de hangos és mivel a városban vagyunk, ezért este 10-ig meg kell történnie a meglepetésnek.”

Ránéztem az órámra: 21:45 volt. A vendégek kb 3 perce buliztak. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy leállítsuk a bulit. Ha megállunk, mindenki kimegy a kertbe, megérzik, hogy milyen jó hűvös van kint és többet nem akaródzik nekik visszajönni a meleg tánctérre. Inkább kint maradnak, iszogatnak és beszélgetnek, a zenekar meg egy üres parkettnek zenél.

Mivel hangos volt a zene, emiatt Alfonzzal csak kiabálva tudtunk beszélni, azt mondtam: “Menjünk ki és beszéljük meg!”. De Alfonz anélkül, hogy egy tapodtat is lépett volna azt mondta: “Nincs mit megbeszélni, tereld ki a vendégeket most!”

Ha ez egy film lett volna, akkor a zene megállt volna és az összes vendég hirtelen felénk fordult volna néma csendben és várták volna, hogy ki lő először.

De ez nem film volt. A zene üvöltött tovább, a vendégek táncoltak, így nem hallhattak semmit abból, hogy pályafutásom alatt először kiabálni kezdtem egy kollegával.

Miért jöttem dühbe?

Általában hangsúlyt fektetek arra, hogy az esküvői szolgáltatókkal (fotós, videós, étterem, stb…) ne akadályozzuk, sőt inkább segítsük egymást azért, hogy a pár elégedett legyen. Éppen ezért hívtam fel Alfonzt pár nappal korábban és küldtem el neki előre a forgatókönyvet, hogy biztos mindenben támogatni tudjuk egymást.

Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy nemtörődömségének köszönhetően most azt várja tőlem, hogy kövessem el a ceremóniamesterek egyik legnagyobb hibáját: állítsam le a jó hangulatú bulit. Úgyhogy rázúdítottam: “Ha ezt 1 héttel, 1 nappal, de akár csak 1 órával hamarabb mondod, akkor be tudtuk volna építeni a forgatókönyvbe…” “Ezért küldtem el a forgatókönyvet…”, stb.

Azt hiszem, teljesen jogos volt a kiborulásom. Valószínűleg nem is sokan vitatkoznának ezzel (Alfonzot kivéve). Ugyanakkor azért azt is el tudom képzelni, hogy van, aki még ekkor is meg tudta volna őrizni a hidegvérét.

Alfonz csak az egyik ok

Érdemes tudni, hogy egy elég feszült hetem volt előtte. Rengeteg feladatom torlódott össze azon a héten, egy korábbi szabadságom miatt. Ez volt az első hét, hogy a lányom felügyeletét a nyári szünet miatt nekünk kellett megoldani és ráadásul még két esküvőre kellett készülnöm erre az egyetlen hétvégére.

Tehát mire Alfonz odalépett a táncoló emberek mellett, valószínűleg elég sok, kisebb problémával is jöhetett volna, amitől hasonlóan reagálok.

Alfonzot nem tudom feloldozni, mert rettentően elrontotta a tervezést. Viszont így visszatekintve el tudom képzelni, hogy ha tökéletesen kipihent állapotban találkozom a problémával, talán máshogy reagálok.

Hiszen mit változtatott a dolgon a kiakadásom? Semmit – ugyanúgy meg kellett oldanunk a helyzetet, csak még Alfonz is befeszült. (Ráadásul még a főnöke is jól letolta ugyanez miatt)

Veled is történt már hasonló?

Amikor felpaprikázod magad egy helyzetben, az lehet egy jel. Egy jel arra, hogy valami nem oké. Valamiért stresszes vagy. Mindegy, hogy mi történt korábban, ami okozta, csak vedd észre, hogy ha mások számára indokolatlanul túlreagálsz valamit, akkor nem lehet, hogy itt az ideje egy picit lazítani?

Mi van, ha így folytatod? Mi van, ha egyre több apróságon kezdesz el kiakadni? Azon, hogy kiborult a só, vagy azon, hogy a kapuból vissza kell fordulnod, mert az előszobában maradt a belépőkártyád?

Gondolj bele, reggel mennyi apró problémát oldasz meg anélkül, hogy problémának tekintenéd őket? Kiválasztani, hogy milyen ruhát vegyél fel, bállítani a hajad, hogy éppen úgy álljon, ahogy tetszik, vagy csak nem elfelejteni a szendvicset összekészíteni aznapra. Mind-mind olyan apróság, amit úgy oldasz meg, hogy közben nem rágódsz és idegeskedsz miatta. (Legtöbbször. ;)) Ezeket elfogadod, hogy vannak és tudod, hogy az a dolgod, hogy megoldd őket.

A nagyobb problémák ugyanúgy kezelhetőek kevés stresszel, mint az apróságok. Ehhez nem a problémákat kell elkerülni, hanem csak nekünk kell megfelelően hozzáállni.

3 konkrét tipp

Persze, megvan ennek az elmélete, de mi az a 3 konkrét tipp, amit tudnál használni, amitől már holnaptól jobban tudnál megküzdeni a problémákkal?

1. Légzés

Csinálj egy 1 perces légzésgyakorlatot mindennap. Javaslom, hogy tedd ezt akkor, amikor a legkevésbé érzed, hogy időd van rá. Csodákat tesz. Van egy órám, ami minden nap egyszer szól, hogy itt az idő. Ha nem kell éppen azonnal reagálnom a környezetemre valamiért, akkor engedelmeskedem. Félreteszem, amit csinálok. Mind fizikailag, mind gondolatban. És egy percen belül szinte újjászületem.

2. Három tett, amivel elégedett vagy

Minden este gondold végig, hogy mi az a három tett, amit aznap tettél, amivel elégedett vagy. Ez kb 20 másodperc lefekvés előtt. Ugyanerre emlékeztesd magad másnap reggel, felkelés után. Csodákat tesz, amikor úgy alszol el és kelsz fel, hogy arra, gondolsz, hogy elégedett lehetsz magaddal. Erőt és önbizalmat ad.

3. Három dolog, amit el akarsz végezni aznap

Minden reggel ébredés után írd fel egy cetlire azt a három dolgot, amit feltétlenül el akarsz végezni aznap. Azután kezdj bele ezekbe. Gondolj bele, hogy ha egyik este látod, hogy a 20 elemes feladatlistádból csak ötöt tudtál elvégezni, akkor legalább biztos lehetsz benne, hogy a legfontosabb hármat megcsináltad. Így biztos úgy mész ágyba, hogy elégedett vagy, mert aznap is haladtál a célod felé.

Akkor én miért akadtam ki?

A fentieket alkalmazom már egy ideje. Persze amikor nyaralok, akkor nem használom őket, hiszen eleve az egész nap a lazításról szól. Aztán hazajövök és újra emlékeztetnem kell magamat, hogy építsem vissza a napi rutinomba ezeket a szokásokat. Különben elfelejtődnek.

Ráadásul kell egy kis idő, mire működni kezdenek. Amikor írom ezeket a sorokat, 8 nap telt el azóta, hogy visszajöttünk a nyaralásunkról. Azóta lezajlott az összegyűlt feladatok nagyrészének elvégzése, a napközbeni gyerekfelügyelet és ez a bizonyos két esküvő. Így hát nem csoda, hogy elfáradtam, mire Alfonz jött a nagy bejelentésével.

Így visszatekintve egészen jól reagáltam. Természetesen sem a pár, sem a vendégek nem észleltek az egészből semmit. Így végeredményben az egyetlen hatása a kiakadásomnak (Alfonz szóbeli fenékbebillentése mellett) az, hogy ismét igazolva látszik: Minél több a kihívás, annál fontosabb odafigyelni arra, hogy hogyan és mennyit pihensz.

Ha van kedved, próbáld ki a 3 tippet 1 hónapig és írd meg, hogy neked bejött-e!

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .